2012. február 20-án (hétfőn) 18.30 órakor,

énekelt nagymise

lesz

ötvenedvasárnapról

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban. 

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el.

• A szentmise állandó részei

• Ötvenedvasárnap miséje - változó részek

• Énekrend

Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt leveléből (1 Kor 13,1-13)

Atyámfiai: Szóljak bár az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretetem nincsen, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy mint a pengő cimbalom. És legyen bár prófétáló tehetségem, és ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, és legyen bár oly teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretetem nincsen, semmi sem vagyok. És osszam el bár egész vagyonomat a szegények táplálására, és adjam bár át testemet, úgy hogy elégjek: ha szeretetem nincsen, semmit sem használ nekem! A szeretet türelmes, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat, nem örvend a gonoszságnak, de együtt örvend az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik; a prófétálások – véget érnek, a nyelvek – megszűnnek, a tudomány – elenyészik. Mert rész szerint való az, amit megismerünk, és rész szerint való az, amit prófétálunk; midőn pedig majd eljő, ami tökéletes, véget fog érni az, ami rész szerint való. Midőn gyermek voltam, úgy beszéltem, mint gyermek, úgy viselkedtem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; midőn pedig férfiúvá lettem, felhagytam azokkal, amik gyermekhez valók. Most tükör által homályban látunk; akkor pedig majd színről-színre. Most rész szerint ismerek, akkor pedig úgy fogom ismerni, amint én is ismert vagyok. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek között legnagyobb a szeretet.

Az időben: Magához vevén Jézus a tizenkettőt, mondá nekik: Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesednek mind, amiket megírtak a próféták az Emberfiáról. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfolják, bántalmazzák, megköpdösik; és miután megostorozták, megölik őt, de harmadnap föltámad. Azonban ők mit sem értének ezekből, és ez az ige el volt rejtve előlük, és nem értették a mondottakat. Lőn pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ül vala az útfélen, kéregetvén. És amint hallotta az átvonuló sereget, tudakozódék, micsoda az. Mondák neki, hogy a názáreti Jézus megyen arra. És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Az elölmenők pedig inték őt, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozék: Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Megállván tehát Jézus, parancsolá, hogy vezessék őt hozzá. Mikor azután közel jött, kérdezé őt, mondván: Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? Amaz pedig mondá: Uram, hogy lássak! És Jézus mondá neki: Láss, a te hited megszabadított téged! És azonnal láta és követé őt, magasztalván az Istent. És az egész nép, mely ezt látta, dicséretet monda Istennek.

    Hetvenedvasárnapon (2012-ben február 5-én) megkezdődött a böjtelő időszaka. Az Egyház a böjti idő elé előcsarnokot épített, hogy kellő átmenetet teremtsen az örvendetes karácsonyi idő és a komoly böjti idő között. "Egy alkalommal VI. Pál pápa a böjtelő, a böjt, a nagyhét és húsvéti Triduum összességét azokhoz a harangozásokhoz hasonlította, amelyek a híveket a vasárnapi misére hívják. A harang egy órával, fél órával, negyedórával, majd öt perccel a mise ideje előtt pszichológiai hatást gyakorol rájuk, és felkészíti a híveket testben és lélekben a liturgiára." (Bugnini, Annibale: The Reform of the Liturgy. 307.) A liturgikus reform a böjtelőt megszüntette.
    A böjtbevezető időről összefoglalást ad Szunyogh Xavér Misszáléja.
    A böjtelő stációs templomait egy angol nyelvű cikk tárgyalja. 

Ötvenedvasárnap - A szentmise magyarázata (Pius Parsch: Üdvösség éve, Bp., 1936)

Stáció Szent Péternél

        Ez a szentmise lendül a böjti időre előkészítő három vasárnap közül a legmagasabbra. Ma Szent Péter sírjánál üljük meg az eucharisztikus áldozatot. Segítséget keresve megint idejövünk az Isten házába, Péter sziklájához, de most nem keserű panasz, hanem bízó kérés hangzik ajkunkon: "Légy nékem oltalmazó Istenem és menedékem!" - ma, és most a böjtös "pusztai vándorlás" negyven napján keresztül. A 30. zsoltár a szenvedés mélységein át a táborhegyi színeváltozás magaslatára vezet (húsvét).

        A mise könyörgéséről elemzés hangzott el Lauren Pristas részéről a 2008-as budapesti liturgikus konferencián.)

        A böjtelő harmadik leckéje szintén az előkészület magaslatára emel: a szeretetről szól. Szent Pál zengi benne a szeretet himnuszát. Ez a legfőbb az Isten országában, ez a magát felejtő, mindent elviselő szeretet, mely soha sem szűnik meg. A szeretetről szóló ének a megváltásért való hálaadásra, sőt egyenesen egy föltámadási zsoltár éneklésére indít a graduáléban.

        Az evangéliumban megmutatja nekünk az Egyház a Megváltót a szenvedés útján, de egyben föltámadásának dicsőségében is. Utolsó útján látjuk az Urat Jeruzsálem felé. Jerikó előtt harmadszor jövendöl apostolainak szenvedéséről. Ezután az út szélén térdelő vak koldussal találkoznak, ez hangosan, teljes erejéből kiált a húsvéti világosság után. Jézus meggyógyítja őt, s ez most velük együtt vonul ép szemmel Jeruzsálembe. A nagyhét és a húsvét állnak ámuló szemeink előtt. Én magam vagyok a vak koldus, s Krisztus mellettem elhaladva az én szemeimet is megnyitja.

        Felajánláskor már hálát zengve csatlakozom hozzá, hogy kövessem a szenvedés útján. A communio-imádságban biztosít bennünket az Egyház, hogy a húsvéti öröm után való vágyunk és sóvárgásunk kielégülést nyer.

---

2012. január 9-én (hétfőn) 18.30 órakor,

énekelt nagymise

lesz

Vízkeresztről

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban. 

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el.

A mise után ünnepélyes vízkereszti vesperásra kerül sor.

• A szentmise állandó részei

• Vízkereszt miséje - változó részek

• Énekrend

Szentlecke Izajás prófétától (Iz 60,1-6)

Kelj fel, ragyogj fel, Jeruzsálem, mert eljött a te világosságod, s az Úr dicsősége felragyogott fölötted. Mert íme sötétség borítja a földet és homály a népeket, de fölötted felragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. Népek jönnek majd világosságodhoz, és királyok a neked támadt fényességhez. Hordozd körül szemedet és lásd, egybegyűlnek ők mindnyájan, tehozzád jönnek. Jönnek fiaid a távolból és hátukon hozzák leányaidat. Meglátod majd és felderülsz, szíved csodálkozik és kitágul, mivel majd hozzád tér a tenger özöne, és hozzád megy a nemzetek kincse. Elborít majd téged a tevék áradata, Mádián és Éfa dromedárja. Valamennyien Sábából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, s az Úr dicséretét hirdetik.

Mikor megszületett Jézus a judeai Betlehemben, Heródes király napjaiban, íme, bölcsek jövének napkeletről Jeruzsálembe, mondván: Hol vagyon, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk imádni őt. Hallván pedig ezt Heródes király, megzavarodék és vele egész Jeruzsálem. És összegyűjtvén mind a papi fejedelmeket és a nép írástudóit, tudakozódék tőlük, hol kell a Krisztusnak születnie. Azok pedig mondák neki: Juda Betlehemében; mert így van megírva a próféta által: És te Betlehem, Júda földje, éppen nem vagy legcsekélyebb Júda nagyjai közt; mert belőled származik a vezér, ki kormányozni fogja népemet, Izraelt. Akkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, pontosan megtudakolá tőlük az időt, mikor a csillag nekik megjelent. És elküldvén őket Betlehembe, mondá: Menjetek, kérdezősködjetek szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenvén, imádjam őt. Kik, miután meghallgatták a királyt, elmenének. És íme, a csillag, melyet láttak vala napkeleten, előttük méne, míglen odaérkezvén, megállapodék a hely fölött, hol a gyermek vala. Amint pedig meglátták a csillagot, megörülének igen nagy örömmel. És bemenvén a házba, megtalálák a gyermeket anyjával Máriával, és leborulva imádák őt. (itt térdet hajtunk) És megnyitván kincsesládáikat, ajándékokat adának neki, aranyat, tömjént és mirhát. És intést kapván álmukban, hogy vissza ne menjenek Heródeshez; más úton térének vissza országukba.

Kérünk, mindenható Isten: add, hogy amit ünnepélyes istentisztelettel megültünk, azt tisztult lé­lekkel el is érjük. A mi Urunk.

Vízkereszt (Epifánia) ünnepe
Pius Parsch: Üdvösség éve, Bp. 1936.

    A mai ünneppel elérkeztünk a karácsonyi idő második kimagasló állomásához. A karácsony kedves családi ünnepe a kereszténységnek, az epifánia pedig a katolikus világegyház ünnepe. Az ünnep tartalma, mint már tudjuk, nem annyira valami történeti tény az Úr Jézus gyermekkorából, mint inkább az Isten Fiának kinyilatkoztatása, bemutatkozása a világ előtt. Az ünnepnek ezt a főgondolatát az Úr Jézus életéből vett három kép szemlélteti: a napkeleti bölcsek imádása, Jézus megkeresztelkedése és első csodája a kánai menyegzőn. Míg a keleti egyház inkább a másodikat, Jézus megkeresztelkedését emeli ki (ezért Jordán-ünnepnek is nevezik), Nyugat tekintete az első képen ragadt meg, és szívesen nevezi ezt az ünnepet háromkirályok ünnepének. Az ünnep mélyebb megértése szempontjából nem szabad figyelmen kívül hagyni a keletiek két szokását.
    Keleten, ha az uralkodó meglátogatott egy várost, fényes kivilágítással fogadták; ő maga királyi díszben vonult be, a polgárokat gazdagon megvendégelte, kitüntetéseket és kiváltságokat osztogatott. Az ilyen ünnepélyes látogatást Theofaniának, Epifániának, azaz az "Isten megjelenésének" nevezték, mintha csak egy isten szállt volna a földre. Az Úr-Krisztusban szó szerint ilyen király-látogatás vált valóra: az Isten-Király "megjelent" az Ő városában, az Egyházban. Teljes pompájában mutatkozik be, a polgárok ujjongással fogadják, Ő pedig lakomát szerez nekik az Eucharisztiában.
    A másik kép a keleti menyegzőké. Náluk a menyegző igen ünnepélyes keretek között ment végbe, és több napig elhúzódott, úgy, hogy az örök élet boldogságát is csak a menyegző mintájára tudták elképzelni. A menyegző hasonlata valódi szentírási és liturgikus kép: Krisztus mint vőlegény jön a világra, a megváltás pedig Krisztus menyegzője az Egyházzal. AZ Eucharisztia a menyegzős lakoma.
    Ez a két kép kapcsolódik össze az epifánia ünnepén: az isteni Király, Krisztus, ünnepélyes bevonulását tartja városába, s egyben menyegzőjét is ünnepli menyasszonyával, az Egyházzal. Mi pedig, mint Isten fogadott gyermekei, hivatalosak vagyunk a menyegzős lakomára.
    A laudesben a Benedictus antifónája igen szépen rajzolja meg ezt a képet, és finoman beleszövi az ünnep hármas gondolattartalmát.

Ma az égi Vőlegénnyel
Frigyre kel az Egyház,
Mert a Jordánban lemosta
Krisztus annak vétkeit;
Ajándékokkal sietnek
A bölcsek a királyi nászra,
És vízből vált borral
Vigadoznak a vendégek.








A kép a Bededictus antifónáját ábrázolja, s így az ünnep fő eszméit foglalja össze. Középen a három királyt látjuk, akik a csillag vezetése mellett jönnek; alul Jézus keresztsége a Jordánban, fönn a kánai csoda. Ez egyben Jézus Krisztus és az Egyház eljegyzésének is szimbóluma. A menyegzős ház ünneplő díszben áll: virágfüzérek és lámpások ékesítik. Együtt van a lakodalmas vendégsereg. A menyegzős lakoma: kenyér, hal és bor (a szent áldozat). A sugárzó fény a menyegzős ház körül Izajás szavára utal.

---

Vízkereszt miséjének (Ecce advenit) magyarázata

    A szentmise fölajánlási körmenet a napkeleti bölcsek vezetése mellett. A szentáldozatot ma a katolikus világegyház ünnepén, lélekben minden néppel egyesülve a katolikus világegyházat jelképező Szent Péter Bazilikában, az ünnep stációs templomában mutatjuk be. A pápának és a papságnak bevonulásakor (introitus) köszöntjük a városában megjelent Isten-Királyt, mert a mai nap igazán az advent beteljesedése és csúcspontja: "Íme, megjött (advenit) a Fejedelem, az Úr" És erre a 71. zsoltárt, a háromkirályok zsoltárát énekeljük, mely újra meg újra visszatér a szentmise szövegeiben. A könyörgés szépen magyarázza meg a háromkirályok miséjének misztériumát: mi vagyunk a három király, akik a hit csillagfényénél, az élet pusztaságán át, Heródes (a gonosz lélek) cselvetései között sietünk Krisztushoz, de nem a Gyermekhez, hanem a fölségében újra eljövő Királyhoz. Már a könyörgésben is felcsillant a fénymotívum, a szentleckében pedig diadalmasan fölragyog: Izajás próféta ragyogó látomásban tárja elénk a messiási világbirodalmat. Isten városa fényárban úszik, mert királyát várja, jön is már (parúzia), Isten fényessége ömlik el a városon, míg körülötte az egész földet sötétség borítja. És íme, most odaözönlenek az isteni fényességhez a pogányok, hogy azután az ő fényében járjanak. Ajándékozó lélekkel jönnek, királyi ajándékokkal, aranyat és tömjént hoznak. A graduale visszhangként a szentleckére az ünnep két fő motívumát emlegeti: a fényt és az ajándékot. Az alleluja ugyancsak ezt hangoztatja előkészületül az evangéliumra (ez a két ének összekapcsolja a leckét és az evangéliumot, s így klasszikus közéneket alkotnak). A próféta időkfölötti látomásának első megvalósulását tárja elénk az evangélium, mely a napkeleti bölcsek történetét beszéli el. De nem maradunk meg ennél a képnél. Már akkor is, amidőn az evangéliumban ezekhez a szavakhoz érünk: "és leborulva imádák őt", mi is térdet hajtottunk, s ezzel kifejeztük, hogy nemcsak hallgatjuk a bölcsek történetét, hanem csatlakozunk is hozzájuk. A szentáldozat folyamán ez a kép valósággá válik. Jön a fölajánlás, és mi a királyokkal együtt, és a királyok mibennünk az oltárhoz vonulunk. Mi vagyunk a napkeleti királyok és mai ajándékaink királyi ajándékok! De mi a pogány világot is képviseljük, mely az isteni Király előtt hódol: "legyen minden nemzet a szolgája." Az offertorium valóban szép kísérő ének a fölajánlási menethez. Legszebben mégis a secreta fejti ki az ajándékok értelmét. A királyi ajándékok az Egyház ajándékai: aranynál, tömjénnél, mirhánál értékesebb adomány ez, mert maga az Úr Krisztus, aki a fölajánláskor színarany érzéssel mutatunk be a mennyei Atyának, az átváltozáskor tömjénként áldozunk fel, a szentáldozáskor pedig, mint drága mirha kerül a lélek-sírba. Itt a szentáldozásnál érünk célba, a bölcsekkel együtt fölragyog nekünk is a csillag, az Ő eljövetelének fényessége a mi lelkünkben, és leborulva imádjuk az Urat.
    Ez a rövid magyarázat is mutatja, hogy hogy a szentmise szövegei csaknem mind mintaszerűek, mindegyik a maga helyén áll, az énekek valóban kísérik és nagyszerűen jelképezik a megfelelő körmeneteket. Pl. az introitus - a Király bevonulása, az offertorium - a bölcsek hozzák ajándékaikat, a communio - a bölcsek megérkeztek Betlehembe. A két olvasmány szépen kapcsolódik egymáshoz: a lecke a jövendölés, az evangélium a megvalósulás. A graduale és az alleluja a két olvasmány kapcsolatát emeli ki. Végül a két könyörgés röviden, csattanósan és ugyanakkor nagyszerűen magyarázza meg a misztériumdrámát. Ezt a misét a klasszikus miseformulák mintájaként említhetjük.

---

2011. december 12-én (hétfőn) 18.30 órakor

énekelt nagymise

lesz

Advent 3. vasárnapjáról

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban. 

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el.

A mise után ünnepélyes adventi vesperásra kerül sor.

• A szentmise állandó részei

• Advent 3. vasárnapjának miséje - változó részek

• Énekrend

2011. november 14-én (hétfőn) 18.30 órakor,

REQUIEM

énekelt gyászmise

lesz

Dobszay László tanár úrért

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban. 

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el.

A mise után halotti vesperást végzünk.

• Requiem - misefüzet
  

• Énekrend

• Halotti vesperás

Dobszay László (1935-2011)

†

2011. október 3-án (hétfőn) 18.30 órakor,

Kis Szent Teréz szűz ünnepén

énekelt nagymise

lesz

a római rítus rendkívüli formájában

a kecskeméti Piarista Templomban. 

A zenei szolgálatot a Piarista Templom Liturgikus Kórusa látja el.

• A szentmise állandó részei

• Kis Szent Teréz szűz - változó részek

• Énekrend

Szentlecke Izajás prófétától (Iz 66,12-14)

Ezeket mondja az Úr: íme én Sionra bocsátom a békét, mint folyamot, és mint megáradt patakot a nemzetek dicsőségét, hogy azt igyátok. Keblen hordoznak majd és térden becéznek titeket. Mint akit anyja becéz, úgy vigasztallak meg én titeket, és Jeruzsálemben vigasztalást leltek. Meglátjátok és örül majd szívetek, csontjaitok, mint a fű sarjadoznak, és ismeretessé lesz az Úr keze az ő szolgáin.

Az időben Jézushoz járulának a tanítványok, mondván: ugyan ki nagyobb a mennyek országában? És magához híván Jézus egy kisdedet, közéjük állítá és mondá: bizony mondom nektek, ha meg nem változtok és nem lesztek mint a kisdedek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisded, az nagyobb a mennyek országában.

A szentmise magyarázata

Lisieux-i Szent Teréz a legnépszerűbb szentek közé tartozik. Már gyermekkorától fogva szent életre vágyakozott. 15 évesen lépett  be a Kármelbe. Nagy szenvedések után, 24 évesen vétetett fel a mennybe, ahonnan ígérete szerint rózsaesőt (kegyelmet) hullat a földre. Kultusza Magyarországon is jelentős.

Miséjét (Veni) XI. Piusz pápa 1928-ban rendelte el az Egyház számára. Végig saját szövegekből áll, az újabb szentek miseformuláihoz hasonlóan az ünnepelt szent életét tükrözi vissza. Különösen szépek és bensőségesek Kis Szent Teréz miséjének szövegei, mert önéletrajzának misztikus szárnyalású helyeire utalnak. (Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza, Ecclesia, Bp. 1993.)


Introitus: Jöjj a Libanonról, mátkám, jöjj a Libanonról, jöjj, megsebezted szívemet, mátkám, húgom, megsebezted szívemet. Dicsérjétek az Urat, ti gyermekek, dicsérjétek az Úr nevét.

[Már 9 évesen] "...akkora erővel éreztem, hogy a legkisebb kétség sem volt a szívemben: ez nem gyermekálom, melyet magával ragadó hatás kelt, hanem egy isteni hívás bizonyossága; a Kármelbe akartam menni, ... Jézusért egymagáért." (71.)


Lectio: Ezeket mondja az Úr: íme én Sionra bocsátom a békét, mint folyamot, és mint megáradt patakot a nemzetek dicsőségét, hogy azt igyátok. Keblen hordoznak majd és térden becéznek titeket. Mint akit anyja becéz, úgy vigasztallak meg én titeket, és Jeruzsálemben vigasztalást leltek. Meglátjátok és örül majd szívetek, csontjaitok, mint a fű sarjadoznak, és ismeretessé lesz az Úr keze az ő szolgáin.

"Én tehát jöttem, megsejtve, hogy megtaláltam, amit kerestem és tudni akarván, én Istenem, hogyan bánsz azzal az egészen kicsivel, aki felel a te hívásodra, tovább kutattam és íme, ezt találtam: Mint ahogy az anya ringatja gyermekét, úgy vigasztallak meg én téged, keblemen hordozlak majd és térdemen ringatlak téged. Ennél gyengédebb, ennél dallamosabb szavaknak soha nem örvendett még a lelkem; a felvonó, amelynek egészen az Égig kell emelnie engem, a te  karjaid, ó Jézus! Ehhez nem szükséges nagyobbodnom, ellenkezőleg, az kell, hogy kicsi maradjak s hogy egyre inkább azzá legyek. (245.)


Graduale: Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsektől és okosaktól, és kinyilatkoztattad a kisdedeknek. Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam.

[amikor újoncmesternővé nevezte ki elöljárója] "...nem ijedt meg tapasztalatlanságomtól, fiatalságomtól, talán emlékezett arra, hogy gyakran úgy tetszik az Úrnak, hogy a kicsinyeknek adja meg a bölcsességet s hogy egy napon örömében elragadtatva áldotta Atyját, hogy elrejtette titkait az okosak elől és kinyilatkoztatta a legkisebbeknek." (247.)


Alleluja: Virultok, mint a patak mellé ültetett rózsa; édes leszen illatotok, mint a Libanoné, virágoztok, mint a liliom és illatot ontotok, és levéldíszbe öltöztök. Zengjetek dalt és áldjátok az Urat műveiért.

"Úgy szerette apró virágját, hogy meg akarta őrizni a világ mérgezett lehelletétől; éppen csak, hogy nyiladozni kezdett a kelyhe, mikor az Isteni Szabadító Kármel hegyére ültette át, ahol az a két Liliom [nővérei], amely életének tavaszán is körülvette és lágyan ringatta őt, ott ontotta már édes illatát." (25.)


Communio: Felkarolta s oktatgatta és mint szemefényét óvta. Miként a sas tette, kiterjesztette szárnyait s felkapta, s tulajdon szárnyain hordozta. Egyedül az Úr vezette.

"Én úgy nézem, hogy csak gyenge kicsi madár vagyok, amelyet csak gyenge pihe föd, nem vagyok sas, egyszerűen csak sasszemem és sasszívem van, mert végtelen kicsinységem dacára is oda mer tapadni tekintetem az Isteni Naphoz... A kicsi madár repülni szeretne a ragyogó nap felé, amely elbűvöli szemét, utánozni szeretné sastestvéreit, akikről látja, hogy egészen a Szentháromság Isteni tűzhelyéig emelkednek fel... Az én őrültségem az, hogy könyörgök testvéreimnek, a Sasoknak, nyerjék el számomra azt a kegyet, hogy magának az Isteni Sasnak a szárnyaival szállhassak a Szeretet Napja felé." (233-236.)


Postcommunio: A mennyei misztérium gyújtsa fel bennünk, Urunk, azt a tüzet, mellyel Szent Teréz szüzed magát felajánlotta Neked a szeretet áldozatául az emberekért.

"Én csak gyermek vagyok, gyámoltalan és gyenge, azonban éppen gyengeségem tesz elég merésszé ahhoz, hogy a te Szereteted Áldozatául ajánljam fel magam, ó Jézus! ...a Szeretet egészen elégő áldozatául választott engem, gyenge és tökéletlen teremtményt." (229.)

---